A nyári futás hangja

Koffein Kapitány hírlevele a futás napos oldaláról Nem kevésbé kozmikus hangot üt meg George Leonard 1975-ös, A tökéletes futó című könyve (aminek a tartalomjegyzéke, csak hogy visszautaljak a hírlevél elejére, hemzseg a "játék" szótól). "Elfelejtjük: minden futás zuhanás. A futás során arra vállalkozunk, hogy elrugaszkodjunk a földtől, hogy aztán és újra és újra visszaessünk, nem félve a gravitációtól, és nem is ellenkezve vele, hanem a gondjaira bízva magunkat." Leonard a futást "a tökéletes sportnak" nevezi, részben azért, mert összeköt minket az örökkévalósággal. "Amiért futunk, azt soha nem tudjuk elérni, és épp ez a szíve-lelke az egésznek. A futás végül önmaga jutalma. Soha nem lehet megindokolni. A futás kedvéért futunk, semmi többért". Ezek azért ismerős gondolatok manapság is. Ripatrazone szerint ez a némileg ezoterikus megközelítés azonban nem feltétlenül segítette a futás széles körű népszerűséget. Ahhoz még néhány lépésre szükség volt, ezek egyike James Fixx átfogó és már címében és előszavában is ambiciózus ("az első célom bemutatni neked a futás fantasztikus világát, a második pedig megváltoztatni az életed.")  bestsellere, a The complete book of running. Fixx tipikusan az a futó volt, aki harmincas éveiben érzett rá a futás ízére ("Amikor valaha futottam korábban az életemben, az még a seregben volt, és gyűlöltem"), és igen nagy szerepe volt a hetvenes években a futás felvirágoztatásában. Noha itt már inkább túlsúlyban vannak a praktikus tanácsok, a második célból látszik, hogy a szellemi dimenzió hiányáról sem beszélhetünk. A sors fintora, hogy Fixx egy futása közben összeesett és meghalt, mindössze 52 évesen. És itt kanyarodik vissza a szerző a totális megsemmisüléssel felérő dombfutásaihoz: a futók és a futásról írók gyakran gondolkoznak a halálról. Lehet ez transzcendencia, vagy bármi más, de az élmény, illetve valami megfoghatatlan része. Ahogy a már említett George Leonardnak mesélte egy francia professzor a Stanfordról: "Ha sprintelek, mintha egymásba kapcsolódna az idő és a tér. Érzékelhetővé válik a tér-idő kontinuum. Azon kapod magad, hogy a teret idővé, az időt térré alakítod át." Ami mindebből talán tanulságként levonható, hogy a futás mint tömegsport első jelentősebb hullámakor is komoly szerepet játszott az észérveken és a fiziológiai mutatókon túl valami, amit szinte lehetetlen megfogalmazni, mégis talán a legfontosabb. “Nem fogok örökké futni. De a futás olyan, mintha valami ősi hagyományból származna, valami ősi és furcsa. Azért futok a hőségben, hogy belefussak a nyárba, hogy megőrizzem a meleget, ahogy az este fénye kezd elhalványulni.” -- Ez volt a Nyári Futás Hangja 9. száma. Ígérem, nem holnap jön a következő.