Posts

Koffein Kapitány hírlevele a futás napos oldaláról A kancellári sajtóiroda jó érzékkel lovagolta meg a sajnálatos eseményt, és persze rögtön beindultak a mémek is, bár ezeket kevésbé a futás, mintsem a kalózosra vett fizimiska ihlette. A szenvedélyes futóként jellemzett Scholz ("Manapság ha csak tehetem, kocogok egyet.") Potsdamban, otthonától nem messze tompított nem kellő körültekintéssel egy földre/aszfaltra érkezést, a horzsolásokból ítélve az arcának teljes jobb oldalával. Én azt mondom, aki a futás népszerűsítéséért bevállal egy ilyet, az megérdemel egy "ceruzás kisötöst, zölddel".  -- Ennyi fért most ebbe a lapszámba. De mindössze azért, mert rendhagyó módon holnap jön a következő kiadás. Maradjanak lendületben!

-- Kutatássaláta Mivel a kutatók sikeressége egyelőre még jobbára nem függetleníthető publikációs tevékenységüktől, az elmúlt hetekben is igen sok kutatás látott napvilágot, ami említésre méltó lehet ezen a felületen, vagy legalábbis kicsit érdekes. Viszont semmi igazán mellbevágóval nem találkoztam, ezért most részletesen nem rágcsálnék meg semmit (a legutóbbi székelés-témához nehéz felnőni), inkább csak sörétekkel tüzelnék ezúttal. A pénz boldogít. Csak tudni kell elkölteni. A sporttudományok mellett adjunk rögtön helyet a pozitív pszichológiának, függetlenül attól, mennyire gondoljuk azt valóban hasznos diszciplínának. Korábbi kutatások már bizonyították, és a mindennapi közhelyek is ebbe az irányba mutatnak, hogy nem a vásárolt tárgyak, hanem az élmények azok, amelyek nagyobb boldogságot okoznak. A Cardiff University egyik kutatója, Olaya Moldes Andres most azt vizsgálta, hogy mennyit változtat ezen a költés tárgyának összhangja a pénz elköltőjének valódi, saját, belső céljaival és motivációival. Nem meglepő módon azok a "vásárlások", amelyek összhangban vannak a belső célokkal, beállítódásokkal, nagyobb örömet okoznak. Magyarán: a harmadik futódzseki megvétele helyett menjünk inkább futóversenyre (kivéve ha az első két futódzsekit csak azért vettük, mert másoknak is olyan van, de igazából hánynunk kell a színétől), és lehetőleg ne azért menjünk valahova, mert mindenki oda megy, hanem mert régóta vágyunk oda. A kisimultság garantált. - Fejben eldől. Ki értene jobban a futáshoz, mint az edzők? És ha ők mondják (legalábbis az a 106 darab szakember, akit bevontak egy nemzetközi felmérésbe), hogy nem a fizikai felkészülés a legfontosabb a sikeres fejlődéshez, akkor az biztosan úgy is van. Jogosan merül fel a kérdés, ha nem annyira a résztávokkal, meg hasonlókkal bohóckodás befolyásolja az adaptációs folyamatokat, akkor mégis micsoda? Nos, a válaszok alapján (ez azt jelenti, hogy egy skálán hányan jelölték meg az "abszolút esszenciális" végpontot a tényező fontosságát firtató kérdésre) az edző-sportoló kapcsolat (56%), a mindennapi stressz (41%), a sportoló meggyőződése az edzésprogram hasznosságáról (37%), a pszichológiai és érzelmi stressz (35%). Ezek után következett a fizikai felkészülés (33%). No igen. A dolgok és az emberek bonyolultak. A világról nem is beszélve. - Koffein, te csodás. Végezetül egy, a koffein jótékony hatásait bizonyító (tehát hibátlan és módszertanilag kikezdhetetlen...) kutatásról. Igen meggyőző elemszámmal (12000-nél több részvevővel, a Szingapúrban élő kínaiak körében) és időtávban (20 éves különbséggel) a szerzők azt vizsgálták, a koffeintartalmú italok fogyasztása a középkorúak körében hogyan befolyásolja a fizikai képességek elvesztését idős korban (az úgynevezett esendőség-szindróma kialakulását). Az eredmények szerint a kávét napi rendszerességgel nem ivókhoz képest a naponta 4 vagy több csészével fogyasztóknál jelentősen csökkent a probléma kialakulásának esélye, és ugyanezt tapasztalták a tea esetében. Aki tehát életének közepén rendesen ivott teát és kávét, annál idős korában kisebb eséllyel alakult ki az esendőség-szindróma. Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne... Mindenesetre egészségünkre!  

Összességében azt kell mondjam, a maratonfutás az egyik legtökéletesebb alany a camp/cringe elővezetéséhez, ha valaki abszolút felkészületlenül áll oda. Nem csoda, ha sok tartalomgyáros látja meg benne a fantáziát. Benne van az irónia, a játékosság ("lazaság"), a maraton misztériumának szóló paródia, ráadásul jól közvetíthető és meglehetősen teátrális. Mindezek mellett aki odaáll felkészületlenül lefutni, az nem teljesen bohóc, ha teljesíti a távot, akkor mégiscsak letesz valamit az asztalra, sokszor igen látványos görcsök közepette. Mesterkéltség, színpadiasság, irónia, túlzás, paródia és önparódia kényes egyensúlya. Minden kipipálva. A futás hatalmas. Ezt a trendet is képes kiválóan kiszolgálni, influenszereink csak hálásak lehetnek érte. Egyetlen dolgot nem szabad. Mivel ez egy dominánsan kulturális jelenség, bármilyen szinten sportteljesítményként elemezgetni. 

  Jubileumi, ötödik lapszámunk némi késéssel érkezik. Ez persze könnyebben megtörténik, ha elsősorban nem egy lukratív futóedzői praxist, közepes futómédia-birodalmat vagy szponzorokat szolgál ki a kontentharácsoló kisiparos (K2). Hazudhatnám azt, hogy megvártam mindkét major maratont, ami az előző kiadás óta lezajlott, de az egyetlen ezekről szóló,  nem túl hosszú írás rögtön leleplezne. A lényeg, hogy itt van ismét ANYFH. Viszont ha már minijubileum, egy-két rövid gondolat erejéig felidézzük a legelső számot, egyébként pedig a már-már megszokott eklektikus gyűjtemény fogadja a tovább olvasni elég bátor kalandort. -- Runifikáld szuperhőssel Az Axios Gaming hírlevelében ütötte meg a szememet a hír, mely szerint az egykor állítólag hihetetlenül nagy sikert arató Zombies, Run! című játékot kiadó Six to Start nyáron újabb, a futást játékosító applikáció kiadását tervezi, ezúttal a zombik után egy másik igen népszerű popkulturális monolitcsoportot, a Marvel szuperhőseit csatasorba állítva. A Zombies, Run! volt gyakorlatilag az első olyan játék az előző évtized elején, ami az okostelefonokat összeboronálta a futással, miközben a játékosítás szintén akkoriban formálódó, igen erős trendjét is egy fenékkel ülte meg. Töredelmesen bevallom, mellettem akkoriban teljesen elment ez a dolog, pedig elég érdekes, még akkor is, ha általában igen visszafogottan pártolok bármit, ami a futást még "érdekesebbé" vagy "motiválóbbá" teszi. Ha valami szuper, minek megjavítani? Szerencsére azonban, ahogy Harry Callahan is megmondta már elég régen, nem vagyunk egyformák, és igazából teljesen el tudom fogadni, hogy sokaknak ez oltári jó móka, míg másoknak esetleg csak így fűlik a foga a futáshoz, akár csak bevezetésképpen. És a lényeg a futás meg a fun. Valamiért csak volt ennek a zombis futójátéknak egymillió aktív felhasználója, illetve 11 évada...  Kicsit olyan ez mint a szabadság és a konzisztencia örök harca kedvenc sportunkban, a cél egy hosszan fenntartható egyensúly megtalálása, ami a legtöbb örömet okozza a homo ludensnek. Mindenkinek más módszere van erre. Futótársunk jó érzékkel kombinálja a hivatalos maratonokat a saját kreálmányaival, a születésnapjára Söratont szervezett, és a futás közben hét helyi kocsmát keresett fel. Elmondása szerint ez volt az összes közül a leglassabb teljesítése... -- Archív A Like the Wind heti gyűjtésében botlottam ebbe a kiváló ismeretterjesztő filmecskébe, ami a leírással ellentétben nem a '60-as, hanem a '70-es években készült. A kocogás fantasztikus! Ki hitte volna? Az elrejtett számtalan vicces utalás ellenére egy ilyen tíz perces videó nem hiszem, hogy túl nagyot futna TikTokon. Amúgy meglepően jól öregedtek a benne szereplő alapigazságok, a bemelegítésnél szereplő nyújtások sem túl statikusak, vagy legalábbis lehet dinamikusan is csinálni. -- Idézhető idézetek Miután az előző számot elküldtem nem két, hanem három hete vasárnap, hétfőn megérkezett a Breakfast Club legújabb kiadása, amiben Sam Robinson kiválóan rezonált azzal az üzenettel, amit én is igyekeztem a magam jóval szerényebb eszközeivel világgá kürtölni.  (Bár én inkább kutyás vagyok.) Vagyis hogy őrült ellentmondás van a tökéletes hatékonyságra hangolt életünk, illetve az örömteli (futó)pillanatok megélése között, nem kibékíthetetlen, de ellentét, aminek erőterében ügyesen kell navigálni. “Kevdes olvasó, hadd mondjak valamit. Teljesen lehetetlen hatékonyan, céltudatosan eltölteni azt az időt, amit egy macska hasának vakarászására fordítunk. Semmiféle pénzben kifejezhető értéke nincs. Sem te, sem a macska nem fog kimutatható mértékben jobbá válni ettől. A befektetés megtérülése nulla. A Peloton rangsorban nem kerülsz előrébb. És mégis. Megsimogatni egy barátságos, szőrös emlős hasát az egyik legnagyszerűbb élmény, amit egy ember átélhet. Tessék bizonyítani az ellenkezőjét! Talán ez életünk kihívása. Mi emberek végtelenül tökéletlen, tudatos és törékeny teremtmények vagyunk, akik néhány rövid év alatt száguldanak át a bolygón, és akiknek miközben folyamatosan előrefelé kell orientálódniuk az időben, meg kell próbálni megélni az adott pillanatot is. És így folyamatos feszültségben létezünk, pocaksimogatások és a jobbik énünkre rótt feladatok között. ” Sam Robinson (Breakfast Club): Running in Time

“Bármit megtanulhatsz - mondta a hang. Bármit megtehetsz, amit csak akarsz, ha minden szerdán elvégzed a dolgod, majd rendet teszel magad után, és ha szükséged van rá, segítséget kérsz. ” Robin Sloan In the Stacks (Maisie's Tune) című novellájának esszenciájával köszönti a szerkesztő a Nyájas Olvasót a nyári futás hangja negyedik számának apropójából. Az akár már szokásosnak is mondható vegyes vágottba egy újabb zöldség keveredett, amit nevezzünk mondjuk úgy "meghallgattam, hogy Önnek ne kelljen!", azaz most épp nem csak olvasni, de hallgatnivaló tömörítésével is kísérletezem. A magam módján. További Kellemes Húsvéti Ünnepeket! -- A koffein jó  Ha létezik dicséretes önmérséklet, akkor egy tankönyvbe illő példája lehetne, hogy ez már a negyedik lapszám, és Koffein Kapitányként mindeddig tartózkodtam az 1,3,7-trimetilxantin fizikai aktivitásra gyakorolt pozitív hatásának propagálásától. Tovább azonban nem odázhatom az odázhatatlant, különösen mert egy módszertanilag is erős tanulmány akadt az utamba a témában. A legtöbb élelmiszerrel és hasonlókkal foglalkozó kutatás általában együttállásokat, korrelációkat képes kimutatni, de (Boncz Gézával szólva) nem igazán tudhatjuk, hogy a kettő között van-e (ok-okozati) összefüggés, tehát nem-e az egyébként is ilyenebb vagy olyanabb emberek esznek/isznak többet/kevesebbet valamiből. Ez a friss kutatás viszont önként jelentkezőket osztott véletlenszerűen naponta két csoportba 14 napon keresztül, és ösztökélték kávéfogyasztásra (1 vagy két csésze az adott napon), vagy tagadták meg tőlük az életet adó barna nedűt (szigorúan nulla csésze). A kísérlet alatt leginkább a különböző szívritmuszavar és hasonlók megállapítása érdekében mindenféle kütyükkel mérték az alanyok aktivitását, úgymint pulzusszenzor, gyorsulásmérő a csuklón és glükózmonitor. Idézhető idézetek  “Arra jutottam, hogy a futás olyan, mint a folyók vize. A víz képes megváltoztatni a tájat, amelyen keresztülfolyik. És a táj is hatással van a vízre. Néha az áramlat békés és megnyugtató. De lehet tomboló árhullám is. Időnként csordogál. Máskor vad áradás. A legnagyobb szerencsére azonban az, hogy a víz mindig ott van.” (Megérkezett postán a korábban említett Like the wind magazin 35. száma, az idézet forrása a szerkesztői beköszöntő Simon Freemantől)  -- Április bolondja Manapság, amikor gyakorlatilag minden nap április elseje, nehéz megőrizni a gondtalan mókázás légkörét, ráadásul igen magas színvonalon űzni azt az arra dedikált napon. Szerintem az idei egyik legjobb áprilisi álhír a hírlevelünkben már szintén megénekelt (...) norvég módszer egy meghökkentő leágazását bemutató írás a 220triathlon.comról. Az alapötlet szerint az olimpiai és világbajnok triatlonista, Kristian Blummenfelt 45 órás heti edzésrutinját egy amatőr kamarakórusban énekléssel egészíti ki, mert ugyebár mi mással lehetne még fokozni a VO2max-értékét egy topatlétának, mint a klasszikus darabok dalolásával, ami megmozgatja a tüdőt. Blummenfelt, a bariton.  Az igazán magával ragadó a cikkben az, hogy tele van zsúfolva hiteles forrásokkal (lásd például a Sancta Sunniva Kamarakórus), illetve olyan utalásokkal, amelyek közismertek a norvég módszerről (Kristian természetesen a keddi és csütörtöki, második threshold edzésről rohan a próbára...). Az ötletgazda az edzője, Olav Aleksander Bu, és a vélhetően nem tréfának szánt, linkelt cikk elég érdekes adalékokkal szolgál (számomra mindenképpen) az adatalapú edzéstervezésről, nem csak laktátot mérnek gyakorlatilag valós időben, hanem az oxigén szintjét az izomban, meg hőmérsékletet, és ha valami nem optimális, rögtön jön a korrigálás.  Szóval a dupla tempóedzés mellett a norvég módszer másolása során kéretik a helyi énekkarba eljárni, mert csak így érhető el, hogy háromjegyű (...) VO2max értékünk legyen. Csak nehogy úgy járjunk, mint Kristian edzőpartnere, aki tenor lévén még jobb eredményeket érhetne el, de sajnos pocsék hangja van... -- A titok A norvég állóképességi atléták, különösképpen Jakob Ingebrigtsen rocksztárságát mi sem bizonyítja még jobban, mint hogy a teljesen átlagos sajtótermékek sportrovatai is kiemelten foglalkoznak velük. Ígérem, egy időre most már tényleg abbahagyom a hírlevélben ezt a skandinávozást, amit most április elsején kívül az Index exkluzív "interjúja" két dolog miatt  hozott elő belőlem. Az egyik a kattintásvadász cím, miszerint a jó Jakob Iglói-módszerrel készül (az ezúttal elmaradó archív rovatunk amolyan kárpótlásaként íme egy rövid videó). Az emberiség megítélésem szerint két dolog miatt tart ott, ahol: egyrészt hajlamos elfeledkezni arról, hogy régebben sem csupán futóbolondok éltek, nem kellene mindig a kereket újraalkotni, fajunk egyébként helyenként igen meggyőző tudásbázisa valahogy csak-csak összegyűlt. Másrészt viszont sokszor úgy teszünk, mintha nem telt volna el valami korszakalkotó történés óta pár évtized, és megállt volna ez a kumulatív tudástermelés. Szóval persze, nyilván Iglói-módszerrel készül (itt olvasható egy kellően rövid összefoglaló az edzői filozófia alapjairól, és valóban, akad néhány hasonlóság, dupla napok, intervallum, terheléskontroll leginkább, meg néhány nem-annyira-hasonlóság), csak ennyi erővel minden új-zélandi újságíró leírhatná egy-egy világverő futóról, hogy a Lydiard-módszer valamiféle személyre szabott és modernizált változatának köszönheti a sikert... Ami még érdekes az írásban az az, hogy kevés jobban reflektorfényben lévő dolog van manapság az edzéselmélet terén a norvég "nemzeti titoknál".    -- Nem titok viszont, hogy ennyi fért a nyári futás hangja első évfolyamának negyedik számába. Kérés, javaslat, kritika továbbra is szívesen látott, mindehhez elegendő a válasz gombot megnyomni! (És megírni a levelet...)  

Egy hónapos "születésnapját" ünnepli a nyári futás hangja, amiből egyenesen következik, hogy immár a harmadik szám landolt a Nyájas Olvasó postaládájában. Ismét mások az arányok, ezúttal picit több a fantasztikumtalan tudomány, és időközben frissült a Postcard szerkesztője, jómagam is kíváncsian várom, hogy fog kinézni a végeredmény.   Futni és pihenni születtünkSzéles körben ismert, futókörökben pedig azt hiszem, talán népszerű is az az antropológiai elmélet, mely szerint hosszútávfutásra születtünk. Szimpatikus a hipotézis, még ha nem is feltétlenül konkrétan a futásra, hanem vadászatra (lásd még eszköz és cél), illetve hát értelemszerűen születni csak egy idő után születtünk, miután ebbe az irányba evolválódott fajunk. Az Aeon magazinban találtam egy érdekes eszmefuttatást, ami az emberiség vadászó-gyűjtögető időszakával foglalkozik, egész pontosan azzal a hatvanas években gyökerező antropológiai megfigyeléssel, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak tagjai viszonylag sok időt töltöttek látszólag semmittevéssel. A korai elméletalkotók szerint ez azzal állhatott összefüggésben, hogy elődeink megelégedtek azzal, amijük volt, nem akartak az alapvető igényeik fedezésénél többet, ráadásul ez a pihenés még közösségi élmény is volt. A cikk szerzője és munkatársainak kutatásai némileg árnyalják ezt a képet: “Meglepő módon a különböző szellemes eszközök használata és a lerövidített munkanap ellenére az emberek sok energiát égetnek el, hogy megszerezzék a napi kenyerüket. A csimpánzok jönnek-mennek, fára másznak, de többnyire tényleg csak ülnek és gyümölcsöt szednek. Ezzel szemben a vadászó-gyűjtögető emberek közel háromszor annyi energiát használnak fel: ásnak és darabolnak, gyalogolnak és igen hosszú távokat futnak, majd ismét ásnak és darabolnak - ezek az eredeti tevékenységek ruháztak fel minket azzal a rendkívüli aerob kapacitással, amely kihasználásával ma ultramaratonokat futunk. (...) Paradox módon éppen a kemény munka magyarázza a vadászó-gyűjtögetők lustaságát. Az embereknél, egy alapvetően erősen a munkára kondicionált fajnál a lustaság nem luxus, hanem szükségszerűség: pihennünk kell, és energiát kell megtakarítanunk, amikor csak tudunk.” Természetesen túl kézenfekvő párhuzamot vonni napjaink hobbi- és félhobbi futóival, akik általában hajlamosak elfeledkezni a jól megérdemelt pihenésről. Ami a megérdemlés mellett tehát alapvető szükségszerűség is. Vadászó őseink közül hamar kikophatott az, aki fittyet hányt a regenerációra, és sajátja mellett a közösség energiaforrásait is kockára tette (míg mi, szabadidős futók "maximum" megsérülünk, vagy túledzettek leszünk).  “Az antropológusok régóta kiemelik a vadászó-gyűjtögető emberek munkavégzésének kollektív jellegét, de azt is figyelembe kellene vennünk, hogy a pihenés szintén kollektív élmény, amely alakította evolúciónkat. Amikor a hangyák nem csinálnak semmit, akkor tényleg csak nem csinálnak semmit. Ezzel szemben az embereknél a szabadidő nem csupán a munka hiánya, hanem a szocializáció egy formája, amely szerves és egyben kiszámíthatatlan, a természet és a világ hullámzásaihoz igazodik. A pihenést mások társaságában élvezzük, de egyben a mások szolgálatában végzett munka jutalma - és bizonyos kultúrákban társadalmi normák kényszerítik ki.” Vagy az edző ajánlja melegen. -- Nem Charles “Az elején szórakoztató volt... később egy kicsit kevésbé szórakoztató. (Christophe Nonorgue, a 2023-as Barkley Marathon egyik Fun Run teljesítője)” A Barkley Marathont lassan, de biztosan a major maratonokhoz hasonlítható (média)figyelem övezi (például egész héten folyamatosan készültek az élménybeszámoló interjúk a résztvevőkkel), ezért nem is szeretnék lerágott csontokat ide reciklálni, vagy az obskúrus módon összeválogatott 40 fős mezőny szinte kontextusba helyezhetetlen, egyébként idén rekordgyanús eredményeit elemezgetni. Azon viszont gondolkoztam a héten valamelyik futásom alatt, hogy nekem személy szerint miért szimpatikus a kultikus elemekben bővelkedő esemény. A verseny agya, szíve (bár egyesek szerint ez pont nincs neki) és lelke, Lazarus Lake egy-két megállapítása jó fogódzót nyújt (pl. "Ha valódi kihívással kell szembenézned, annak igazi kihívásnak kell lennie. Semmit sem érhetsz el a kudarc lehetősége nélkül."), de még eggyel továbbmennék. A Barkley remek metaforája az életnek. Az ember grandiózus célokkal nekilát valaminek, aztán ha egy része sikerül, akkor az már nagy eredmény, és sokszor nem, vagy nem feltétlenül az a siker, ami ki lett tűzve az elején. A BM egy jó emlékeztető arra, hogy a valódi világban, a hétköznapokban kevés a hollywoodi végkifejlet. És a legerősebbek is tudnak esélytelenül, hallucinálva kóborolni.     

Úgy tűnik, nem lett egyslágeres hírlevél A nyári futás hangja, elvégre elkészült a második szám is. Kísérletezem néhány újabb dologgal, illetve próbálok javítani néhány hibát, amennyire ezt a Postcard szerkesztője és a próba-szerencse lehetővé teszi. Továbbra is szívesen fogadok bármilyen visszajelzést, amíg ezek megérkeznek, addig jó futáshoz szól a hírlevél, fogyasszák felelősséggel! -- Mindenki norvég akar lenni A norvég sportolók, és kiemelten az állóképességi atléták sikert sikerre halmoznak az utóbbi időben, különösen az enyhén rocksztár Jakob Ingebrigtsenre (akinek két testvére szintén olimpiát megjárt futó, korábbi edzőjük pedig az édesapjuk) jut a reflektorfényből, a személyisége és eredményei mellett az edzésmódszerei is méltán tartanak számot a közérdeklődésre. Számos cikk jelent meg már meg ez utóbbiról, a "norvég módszer" témában, most az International Journal of Environmental Research and Public Health egy futással foglalkozó tematikus szekciójában publikáltak egy átfogó írást, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. (A tanulmány társszerzője egyébként Marius Bakken, a nullás évek norvég elit középtávfutója, a rendszer alapjainak kikísérletezője, aki, ha jól érzékelem, mostanában kisebbfajta háborúban áll Ingebrigtsen papával a kreditekért, ez a cikk sem teljesen mentes az ilyen felhangoktól.) A tanulmányt nem azért ajánlom, mert valami hihetetlen titokra derülne fény belőle, a rejtélyes formulára, amitől bárki azonnal megtáltosodik (ez már csak azért sem lehetséges, mert a rendszer egyik alapeleme, amolyan beugrója heti 150-160k könnyű futás (lásd a lentebbi képen szereplő mintahéten a sok Z1-es penzumot), sőt eredetileg a magaslati edzést is belevette Bakken). Éppen ellenkezőleg. Ennyire töményen leírva és szépen lehivatkozva még nem nagyon találkoztam az edzéselmélet (történeti) alapjainak összefoglalásával, gyakorlatilag minden benne van, ami megfelelő rotációban a futómagazinok és az edzői tartalommarketing eszköztárának 80-90 százalékát adja, vagyis amivel teljesen amatőröknek sem árt néha tisztában lenni (mondom ezt úgy, hogy nagyon sokáig fütyültem az ilyen alapvetésekre, rejtélyes módon ezalatt az idő alatt elég sokat voltam sérült). A módszer lényege a tempófutások (küszöb,ésatöbbi idevágó elnevezés) intenzitásának precíziós beállításában rejlik, amit a laktátszint folyamatos mérésével érnek el. Tehát nem pulzus, vagy idő, vagy táv alapján van kiírva ez a legjobban fejlesztő edzéstípus, hanem a szervezetre gyakorolt, aktuális hatás mentén.  Az egésznek a célja, hogy ne terheljék véletlenül sem túl a versenylovakat, mert ebben a tartományban akár 5-10 másodperccel gyorsabb ezres tempó is sokszorosára növelheti a regenerációs időt. Ha viszont jól van belőve az intenzitás, akkor két ilyen edzés is begyömöszölhető a napba (ezt segíti, hogy a tempófutás fel van osztva intervallumokra minden esetben, ami segít a kívánt intenzitási szintet tartani, és nem annyira brutális). A "titok" tehát egy kvázi sebészi pontosságú beavatkozás annak érdekében, hogy adott tartományban többet lehessen edzeni. Mielőtt tehát valaki elkezdene dupla tempófutásokat csinálni Jakob módra, ajánlott a puzzle többi részét is a helyére illeszteni - és beszerezni egy mobil labort (abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy minden edzésen minden egyes intervallum után méricskélnének, de biztos nagyon-nagyon sűrűn - gondolom, hamarosan lesz valami implantátum, ami ezt megoldja). Egyébként pedig olyan forradalmi dolgok potyognak ki ebből egy átlagos hobbifutó számára, mint a legyenek a könnyű futásaid valóban könnyűek, nagyon fontos a regeneráció, minden rendszert érdemes megdolgozni, vagy ne told túl a feladatos edzést... -- Idézhető idézet “Még mindig sokat gondolkodom a futásaimon, de ezek a futások rövidebbek, kevésbé intenzívek és kevésbé megszerkesztettek. Egy barátom nemrég azt mondta nekem (és igen, ez a barátom a terapeutám volt), hogy a "futás" és az "edzés" különbözik, és lehetséges napirend és keretek nélkül is megmozgatni magam, csak mert szeretem.  Igencsak távol áll az A-típusú személyiségemtől, hogy futok, de nem edzek. Lehetséges ez egyáltalán? Azt kell mondjam, emberek, hogy nagyon is lehetséges.” Dana Giordano, 2021-ben visszavonult profi futó most induló hírleveléből.   --  Elfogyott az olvasnivaló, lehet menni ismét futni. Nehogy valaki még a végén keményebben tolja nálunk...

“Álmatag tekintetük ezt árulta el: "Atyám, de szép is rohanni! Látod, hogy porzik alattam a föld? Istenem, de jól érzem magam! Az izmaim mint lágy kenőolaj csúszkálnak a csontjaimon. Nincs is nagyszerűbb dolog a futásnál." És futottak. Nem volt különösebb céljuk vele, csupán a jókedv és az élet szeretete. (Ray Bradbury: A nagy fekete-fehér játszma)” Mi ez az egész? És mégis miért? Amolyan beköszöntő gyanánt szeretnék pár sort írni arról, mi ez az izé, amit leginkább hírlevélnek nevezhetnénk. Futós hírlevélnek, vagy még pontosabban a kellően tágan értelmezett futással foglalkozó hírlevélnek. Manapság, amikor Dunát lehet rekeszteni a futással kapcsolatos internetes tartalommal (még inkább tartalommarketinggel), akkor egyfajta válogatás, afféle kurátori tevékenység akár még hasznos is lehet. Valami ilyesmit igyekszem itt megvalósítani, vagyis ha számomra érdekes dologra bukkanok (és szerintem a futás élményéhez minimális köze van), akkor azt beszerkesztem ide, és a jelenlegi tervek szerint kéthetente kiküldöm a regisztrált e-mail címekre (eddig hárman vagyunk a listán, velem együtt). Joggal merül fel a kérdés, hogy kinek az ízlését tükrözi majd A nyári futás hangja. Nos, hogy ki vagyok én, az a végeredmény szempontjából nem fontos, az egyszerűség kedvéért ez itt Koffein Kapitány hírlevele. K2 hobbifutó(blogger), írni és olvasni szerető ember. Ez a három dolog ér itt többé-kevésbé össze. Ami a személyes érdeklődésem okán a hírlevelekben leginkább előfordulhat: technológia, tudomány, kultúra, edzéselmélet, zene, móka, kacagás. Meg sok más. Aki szeretne rendszeres olvasó lenni, az itt tud feliratkozni, csak az e-malcímet kell beírni és visszaigazolni. Pénzküldési lehetőség, támogatott tartalom és egyéb ilyen hülyeségek nem lesznek. Okkal nem a Substack-et választottam. --- ChatGPT edző Jó pár éve már a mesterséges intelligencia (MI, értsünk is ezalatt bármit, illetve nagyon sok mindent, manapság leginkább gépi tanulást és neurális hálózatokat) az egyik legmarkánsabb technológiai trend, amivel a hétköznapokban már-már folyamatosan (mindenféle szolgáltatások mögé rejtve) találkozhatunk. Az elmúlt hetekben-hónapokban a publikusan elérhető és tesztelhető generatív MI rendszerek megjelenésével viszont már szabályos hisztéria indult, az okostelefon után a következő nagy dobásra váró technológiai cégek, meg boldog-boldogtalan ezzel foglalkozik, a világ újabb totális felfordulását vizionálva (és akár sutba dobva az elmúlt években a Következő Nagy Dolognak gondolt blokklánc/kripto/fintech, illetve metaverzum vonalat), az oktatástól az egészségügyön át a gazdaság minden ágáig. Ezek olyan rendszerek, amelyek a felhasználó által beírt kérések/paraméterek (úgynevezett promptok) alapján gyártanak szöveget (pl. ChatGPT) vagy képet, videót (pl. Dall-e 2). A végeredmények egyesek szerint bámulatosak, mások szerint egy idő után unalmasak, de az ilyen és hasonló generált tartalmak majdnem mindenki szerint forradalmasítani fogják a mindent. Mindenesetre valóban bámulatos minőségben írnak szonettet Shakespeare stílusában a fast fashion legújabb afrikai trendjeiről, vagy készítenek holdraszállós képet a macskánk főszereplésével, hogy az egyetemi beadandókról szót se ejtsünk. Egy futós hírlevélben mi maradjunk „csak” a futásnál, annak is egy kisebb szegmensénél. --- Mínuszos hírek Hihetetlen számomra, de jelmezben szaladgálással random módon szinte mindig be lehet kerülni "a" médiába. Azért ehhez a többé-kevésbé beöltözött Sallynek hét nap alatt, hét kontinensen kellett teljesítenie hét darab maratoni távot. Mondjuk ez a World Marathon Challenge elég furcsa valaminek tűnik, és mindössze 40 000 EUR a nevezés. Tényleg megszaladtak a futóversenyek árai mostanság. --- Zatopek vs Bütyök Végül egy kis archív cikk/videó, én nagyon szeretem az ilyesmit. Emil Zatopek Kovács József ellen, egy magyar-csehszlovák atlétikai versenyen, harmincezer ember előtt (...).   --- Ez volt A nyári futás hangja első kiadása. Remélem, legalább fele annyira tetszett, mint amennyire én élveztem összerakni. A második szám várhatóan két hét múlva érkezik, szerintem teljesen másmilyen lesz. Ha bármilyen vélemény, javaslat felmerül, ne habozzon megírni nekem. Ha a Postcard úgy működik, ahogy gondolom, elég erre a levélre válaszolni.