Álmatag tekintetük ezt árulta el: "Atyám, de szép is rohanni! Látod, hogy porzik alattam a föld? Istenem, de jól érzem magam! Az izmaim mint lágy kenőolaj csúszkálnak a csontjaimon. Nincs is nagyszerűbb dolog a futásnál." És futottak. Nem volt különösebb céljuk vele, csupán a jókedv és az élet szeretete. (Ray Bradbury: A nagy fekete-fehér játszma)
Mi ez az egész? És mégis miért?
Amolyan beköszöntő gyanánt szeretnék pár sort írni arról, mi ez az izé, amit leginkább hírlevélnek nevezhetnénk. Futós hírlevélnek, vagy még pontosabban a kellően tágan értelmezett futással foglalkozó hírlevélnek. Manapság, amikor Dunát lehet rekeszteni a futással kapcsolatos internetes tartalommal (még inkább tartalommarketinggel), akkor egyfajta válogatás, afféle kurátori tevékenység akár még hasznos is lehet. Valami ilyesmit igyekszem itt megvalósítani, vagyis ha számomra érdekes dologra bukkanok (és szerintem a futás élményéhez minimális köze van), akkor azt beszerkesztem ide, és a jelenlegi tervek szerint kéthetente kiküldöm a regisztrált e-mail címekre (eddig hárman vagyunk a listán, velem együtt). Joggal merül fel a kérdés, hogy kinek az ízlését tükrözi majd A nyári futás hangja. Nos, hogy ki vagyok én, az a végeredmény szempontjából nem fontos, az egyszerűség kedvéért ez itt Koffein Kapitány hírlevele. K2 hobbifutó(blogger), írni és olvasni szerető ember. Ez a három dolog ér itt többé-kevésbé össze. Ami a személyes érdeklődésem okán a hírlevelekben leginkább előfordulhat: technológia, tudomány, kultúra, edzéselmélet, zene, móka, kacagás. Meg sok más. Aki szeretne rendszeres olvasó lenni, az itt tud feliratkozni, csak az e-malcímet kell beírni és visszaigazolni. Pénzküldési lehetőség, támogatott tartalom és egyéb ilyen hülyeségek nem lesznek. Okkal nem a Substack-et választottam.
---
ChatGPT edző
Jó pár éve már a mesterséges intelligencia (MI, értsünk is ezalatt bármit, illetve nagyon sok mindent, manapság leginkább gépi tanulást és neurális hálózatokat) az egyik legmarkánsabb technológiai trend, amivel a hétköznapokban már-már folyamatosan (mindenféle szolgáltatások mögé rejtve) találkozhatunk. Az elmúlt hetekben-hónapokban a publikusan elérhető és tesztelhető generatív MI rendszerek megjelenésével viszont már szabályos hisztéria indult, az okostelefon után a következő nagy dobásra váró technológiai cégek, meg boldog-boldogtalan ezzel foglalkozik, a világ újabb totális felfordulását vizionálva (és akár sutba dobva az elmúlt években a Következő Nagy Dolognak gondolt blokklánc/kripto/fintech, illetve metaverzum vonalat), az oktatástól az egészségügyön át a gazdaság minden ágáig. Ezek olyan rendszerek, amelyek a felhasználó által beírt kérések/paraméterek (úgynevezett promptok) alapján gyártanak szöveget (pl. ChatGPT) vagy képet, videót (pl. Dall-e 2). A végeredmények egyesek szerint bámulatosak, mások szerint egy idő után unalmasak, de az ilyen és hasonló generált tartalmak majdnem mindenki szerint forradalmasítani fogják a mindent. Mindenesetre valóban bámulatos minőségben írnak szonettet Shakespeare stílusában a fast fashion legújabb afrikai trendjeiről, vagy készítenek holdraszállós képet a macskánk főszereplésével, hogy az egyetemi beadandókról szót se ejtsünk. Egy futós hírlevélben mi maradjunk „csak” a futásnál, annak is egy kisebb szegmensénél.
Koffein Kapitány, Dall-E 2 portré, 1.
Az MIT Technology Review Download hírlevelének szerkesztője fut (és velem ellentétben kisorsolták a jövő évi London Marathonra), ezért utánajárt, vajon a már említett minden egyéb mellett milyen eredményességgel lehet maratoni edzéstervet gyártani a ChatGPT-vel (ha már legalább olyan határozott, hozzáférhető és kommunikatív mint egy edző), illetve lehet-e használni az eszközt az edzések frissességének, érdekességének megőrzésére (bár gonoszul megjegyezhetném, ez utóbbira leginkább annak lehet szüksége, aki nem is annyira szereti önmagáért ezt a futás dolgot). Az eredmény Rhiannon szerint egyelőre kevesebb mint meggyőző. Elsőre az „Írj nekem egy 16 hetes maratoni edzéstervet” promptra egy olyan megoldás érkezett, amiben a leghosszabb futás 10 mérföld volt, ami finoman szólva sem garancia a sikerre. A második próbálkozásra ChatGPT edző kiírt ugyan 19 mérföldet – többek között a verseny előtti napra is. A cikkből később aztán kiderül, hogy mások is használták hasonló (edzéstervezés, nem csak futás) feladatokra, és néhány általános erősítő edzéssor esetében jobban teljesített, bár nem hibátlanul (például összerakott egy testépítő „lábnap” programot a célra alkalmas gyakorlatokból, csak a mennyiségek, vagy a pihenők voltak követhetetlenek, netalán szimplán csak roppant unalmas lett az egész). A konklúzió szerint jelenlegi állapotában leginkább érdekesség és szórakozás céljára érdemes használni ChatGPT-t ilyesmire.
Koffein Kapitány, Dall-E 2 portré, 2.
Ami nekem leginkább érdekes ebben a cikkben, hogy nem tér ki a ChatGPT működési logikájára, ami elég összetett ugyan, de az alapja egyszerűen összefoglalható (egy kicsit bonyolult, ám emészthető, cserébe hosszú összefoglalóért nagyon ajánlom Stephen Wolfram cikkét, amit magyarra is lefordíthatunk a mesterséges intelligencia egyik kiváló reprezentánsával). A lényeg, hogy az eszköz (illetve a "lelkét" (rossz szokása az embereknek, hogy mindent antropomorfizálnak... (én meg mindig túl sok zárójelet nyitok)) adó nagy nyelvi modell (Large Langeuge Model, LLM (olcsó vicc lenne azt mondani, hogy csak egy betűre van a Multi-Level-Marketingtől, MLM)) működése szerint a szöveg generálása közben mindig egyetlen dolgot figyel: az addigi mondat(ok) fényében megpróbálja megjósolni a legjobban ahhoz illő következő szót. Semmi többet. Egyszerre csak egy szót. Megjósolni. Szavak előfordulási valószínűsége alapján. A modellt az internetről összelasszózott, hatalmas mennyiségű, emberek által írt szövegek használatával trenírozták, ami alapján az összes következő szóhoz tartozik valamilyen valószínűség. Hogy ne mindig ugyanaz legyen a kimenetel (vagyis ne mindig a legvalószínűbb szót válassza), van egy véletlenséget a rendszerbe vivő mérőszám, ami újabb és újabb ágakra tudja terelni a szöveggenerálást. A végeredmény pedig valami új, ami majdnem, de nem pontosan olyan, mint amilyen mondatok már az interneten, azaz a rendszer betanítására használt szövegekben is vannak. Ebből következően ez az általános modell képes generálni valamit, ami úgy néz ki, mint egy edzésterv.
Koffein Kapitány, Dall-E 2 portré, 2.
A kis bökkenő ezzel, hogy nincs fogalma arról, hogy mi az, hogy edzés, futás, vagy éppen ember. A személyre szabásról nem szólva. Nagyon találó az egyik kedvenc technológiai hírlevelem szerzőjének, Ben Evansnak a kísérlete, aki a saját életrajzát íratta meg egy ilyen generatív szövegkészítő rendszerrel. A végeredmény számos pontatlanságot, hibát, tárgyi tévedést tartalmazott (a szerző nem az egyik nagyon híres egyetemen végzett, hanem a másikon; már nem annál a nagy tanácsadócégnél dolgozik; nem írt könyvet, ellentétben a tanácsadásból élő techszakértők döntő többségével), viszont pont úgy nézett ki, mint egy ilyen típusú ember életrajza általában szokott (valószínűség). Mivel a publikus web tele van sablon edzéstervekkel, nem meglepő módon a ChatGPT is képes generálni valamit, ami 12 hétig tart, és vannak benne könnyű és hosszú futások (jó eséllyel szombaton és akár vasárnap is, elvégre az ingyenes edzéstervekben ez általában vagy egyik, vagy másik napon szerepel), meg tempó és intervallum is. Hogy ezek pontosan hogyan is néznek ki, az már talán jobb, ha nem érdekel minket. Összefoglalva, egész egyszerűen nem erre találták ki ezt a rendszert, bármennyire szexi és trendi, személyre szabott edzésterveket nem probabilisztikus nyelvi (!) modellekkel érdemes generálni - legalábbis egyelőre. Ha azt kérdezzük, hogy mik a legjobb bemelegítő gyakorlatok, valószínűleg fel fogja sorolni a leginkább használatosakat - bár lehet, hogy tízből egy lesz olyan, ami soha nem is létezett (avagy a legendás DZS-drill). Ha tempófutás-variációkat kérünk tőle, az eredmények között elképzelhető, hogy lesz majd valami kreatív, aminek még értelme is van. De ezt már nekünk kell tudni megítélni.
Szóval személy szerint óva intek bárkit attól, hogy olyan edzésterveket kövessen, amiket ChatGPT-vel készített, bármilyen zseniális promptokkal csalja is ki azt a rendszerből. Persze, ez nem riaszt el senkit a különböző üzleti lehetőségek próbálgatásától (mint ahogy mindenki, aki próbálgatja az eszközt, segít a nagy cégeknek újabb és újabb hibákat és üzleti réseket azonosítani), ahogy Rhiannon is írta, egy élelmes angol üzletember például 15 dollárért árulja a ChatGPT-ből generált edzésterveit. Kérdés, meddig tart a varázs.
ChatGP edző munka közben (4 hétig futott le a kérés, 3-4. hét ugyanaz mint a 2., csak kedd-csütörtök-péntek 2 kilivel több. Kaptafa és uncsi, bár orbitális baromság sincs benne. Csak ami "szokott" lenni).
(Természetesen sok lehetőség van az MI felhasználására a futás értelmes támogatására, a Garmin, a Strava és a hasonló cégek/szolgáltatók nyakig vannak már ebben elég régen, sőt, az is elképzelhető, hogy a generatív algoritmusokat szintén integrálni fogják ide-oda, kombinálni más algoritmusokkal, modellekkel. Ez a téma azonban messzire vezetne, most csak az általános internetes tartalommal tanított, kísérleti rendszerek edzőhelyettesítő funkciójának esetleges nehézségeire próbáltam felhívni a figyelmet.)
---
Populáris futókultúra
Meg nem mondom már, hogyan keveredtem a Frontiers in Sports and Active Living című szakfolyóirat egyik cikkéhez, amiben a szerzők a Straváról lerabolt, viszonylag nagy mennyiségű adat alapján (300 000 futó 15 millió edzése, 16 héttel a maraton előtti periódusból, 2014-2017 között) értekeznek a felkészülési időszakban tapasztalható hosszabb-rövidebb edzéskimaradás hatásáról a maratoni időeredményre. Az igazán megdöbbentő eredmények szerint, ha valaki 7 napnál többet hagyott ki, akkor 5-8% körül romlott a teljesítménye ahhoz képest, ha nem, vagy csak rövidebb időt hagy ki. Persze, a tudomány attól tudomány, hogy a triviálisnak tűnő dolgokat képes kétmintás t-próbákkal alátámasztani. Ha már felfedeztem a folyóiratot, körülnéztem a cikkek között, és tényleg találtam érdekesebbet, mégpedig Ellen Turner tanulmányát arról, hogyan szivárog be a szépirodalomba a manapság nagyon népszerű parkrun és a „Kanapéról az 5k-ig” mozgalom (és az ezt támogató applikációk). Itt nincs statisztikai bűvészkedés, ellenben van némi szociologizáló irodalomtudomány, már amennyiben négy darab könyv hatalmas mintáját és tartalmi elemzését elfogadjuk ennek. (Az ilyen mondatok segítenek ebben: „A népszerű regények médiumként szolgálhatnak a futóközösségek hallgatólagos tudásának terjesztésére, megerősítve a közösségi értékeket és bebetonozza az ötezres futók identitását, miközben segíti a „kívülállók” akkulturációját.”)
Ami nekem érdekes volt, vagy az lehetett volna, az a szakirodalmi áttekintés, sosem voltam elég türelmes vagy érdeklődő a futás motivációival foglalkozó szakcikkek nézegetéséhez. A tanulmány alapján mondjuk nem is túl széles a merítés, és a korábbi tanulmányok mentén kialakított értelmezési/elemzési keret három alapvető témája sem kifejezetten heurisztikus, elvégre kellően általánosak bármihez, miközben át is fednek: 1. (fizikai és mentális) egészség fejlesztése 2. egyéni átalakulás 3. közösségépítés.
Az első kettő amolyan limonádé olvasnivaló, a harmadik valójában egy novellagyűjtemény (ami eredetileg hangjáték-sorozatnak készült a BBC-nek, a Galaxis Útikalauz óta ez nem feltétlenül rossz ómen, de valószínűleg nem csak ezért érdemes talán elsőre ennek nekifogni), a negyedik pedig egy krimi. A zsánerek és formák különbözősége már önmagában borítékolt tehát eltérést a témák feldolgozását és bemutatását illetően. Ellen végül igen alapos olvasás után arra jutott, hogy (főleg az első két esetben) enyhén papagájszerű módon kerül bemutatásra a futás egészségre gyakorolt pozitív hatása, illetve a(z egydimenziósnak ábrázolt) futóközösségek támogató és befogadó jellege. Park novellafüzére már kevésbé csodaszerként, inkább egy, a folyamatos kihívásokkal teletűzdelt mindennapokkal való megküzdési mechanizmusként ábrázolja a futást. A krimi meg krimi. Egy finom ellentmondás feszül ugyanakkor a domináns egészségfejlesztési ideológia ismételgetése (azaz egészség az egyén felelőssége), és a közösségi jótétemények kiemelt, progresszívebbnek tekinthető hangsúlyozása között (vagyis a jóllét alapvetően egy közösségi „projekt”), ami kérdés, hogy hogyan csapódik le a hétköznapokban.
Számomra egyértelmű üzenete van a tanulmánynak: bizonyos írók remek ötletnek tartják, hogy a futásról írjanak szépirodalmat. Bizonyos kutatók fontosnak gondolják, hogy a futásról írjanak, akár a futást tartalmazó szépirodalomról. Ezek alapján talán elfér még egy olyan hírlevél is, mint ez… Ha a Nyájas Olvasó esetleg belebotlott már valamilyen magyar nyelvű, futással kapcsolatos szépirodalomba, szívesen fogadok ajánlót és vagy tippeket!
(Lapzártánk környékén, a dumbrunner.com támogatói hírlevelében érkezett egy újabb bizonyíték a futótudomány nagyszerűségére. A Mark által küldött cikk ugyan 2021-es, de mindenképpen csodálatos: leleményes kutatók grizzly medvéket futtattak speciális, átalakított futópadon (a haladást fenntartandó almaszeleteket dobálva nekik). Az eredmény szerint a mackók ugyan ha muszáj, tudnak nagyon gyorsan futni, de csak rövid ideig, jobbára szeretnek csak úgy, az emberéhez hasonló sétatempóban cammogni (és ilyenkor a leghatékonyabb az anyagcseréjük). És nem szeretik a keményebb emelkedőket sem. Nem véletlen tehát, hogy össze lehet futni velük a turistautakon...)
---
A kemény munka könnyű
A 99. Lap Countban botlottam egy interjúba Andrew Colley-val, akiről – töredelmesen bevallom – soha életemben nem hallottam korábban. Háttérként talán annyit érdemes róla tudni, hogy 2:12-es maratonista és 1:02-es félmaratonista, valamint az elmúlt nyolc évet egyik sérülésből kifelé jövet a másik sérülésbe befelé menet töltötte. Mint az elmúlt években valami hasonló harmonikázást bemutató futónak, nekem már ez elég lenne a szimpátiához, de a beszélgetés alapján van sok más respektálandó, szerethető vagy megfontolandó az emberrel kapcsolatban. Ezekből szemezgettem:
Az edzőm, Pete azt mondta, hogy nem vehetem át a vezetést egészen az utolsó kilométerig, és ez volt a fő szabály. Vártam a bolyban és egy kicsit füstölögtem magamban, mert már nagyon menni akartam és megpróbálni elkapni Emannuelt, de maradtam. Ebben az évben párszor már nem hallgattam arra, amit Pete mondott, és mindegy egyes alkalommal megjártam, szóval eldöntöttem, hogy ma inkább hallgatok rá.
Lehet, hogy az ősszel összeszedtem valamit, de semmi őrült nagy dologra nem kell gondolni. A válogatón aztán eltört a sípcsontom. Szóval ezután jött hat hónap semmittevés. Ez a pandémia kezdetén volt, én mankóval jártam, és nem csináltam semmit. Amikor végre vissza tudtam térni 2021-ben, folyamatosan fájt a csípőm, ez körülbelül egy évig tartott… 2022 tavaszán fel kellett adnom Bostont egy szívprobléma miatt, ami talán a rossz frissítés miatt jött elő. Néhány hétig találgattuk, hogy mi lehet a szívemmel, és miután az orvosoktól megkaptuk az oké-t, elmentem egy 24 mérföldes etapra, gondolván ha már nem futottam végig Bostont, jöhetne egy másik verseny, nézzük meg, mi lesz. Ekkor szakadt el a labrumom.
Nem hinném, hogy alapvetően balszerencsés lennék – bár talán van benne egy kis szerencsétlenség is? De a legfontosabb dolog, amit megtanultam ebből, hogy a saját egóm állt az utamba. Voltak napok, amikor pocséknak éreztem a testem, de megmakacsoltam magam, és azt gondoltam, hogy mindenkinél keményebben kell dolgoznom. És ez volt az, ami miatt folyton megsérültem. Számomra – bármilyen furcsán is hangzik - a kemény munka könnyű. El kellett engednem az egót, és el kellett fogadnom, hogy visszább kell néha vennem... (…) Hallasz sztorikat olyan sportolókról, akik mindenki másnál keményebben edzettek, csak éppen sosem tudtak egészségesek maradni. Na, igen, de ha te vagy az, aki a legkeményebben dolgozik, és a kemény munka neked könnyű, akkor valójában nem is dolgozol olyan keményen. Mert ha neked a könnyű munka nehéz, akkor igazábóln az lenne a kemény munka. Érthető ez egyáltalán?
Nem tudom, honnan jön ez, de mindig úgy gondoltam, hogy bárkivel versenyre kelhetek, ráadásul nagyon szórakoztató is felvenni a kesztyűt. Az utóbbi időben kénytelen voltam minden nap visszafogni magam, és olyan voltam, mint egy ketrecbe zárt kutya, de a verseny napján kinyílt az ajtó. (...) És amikor eldördült a pisztoly, akkor mennem kellett. Egy darabig sikerült tartanom a lépést az elejével, jó lecke volt, persze nyilvánvalóan nem tudtam ott maradni azokkal a srácokkal. Ők általában 40 másodperccel gyorsabbak nálam, bár szerintem a többiekhez képest egész sokáig kitartottam velük. Néha úgy érzem magam, mint Pán Péter - egy kisgyerek az álmával, aki mivel gőze sincs a valóságról, kergeti ezt az álmot."
„Szerinted ha két évig egészséges lennél, akkor 2:05-öt, vagy valami hasonlót futnál? Komolyan hiszek benne. Egy évnél több még sosem sikerült egyben. Az első maratonomkor heti átlagban 66 mérföldet futottam és 2:15 lett a vége. Aztán a Grandma’s előtt még beiktattam pár mérföldet - még mielőtt a szupercipők léteztek volna - és ott 2:12 sikerült. Miközben édes teával frissítettem, ami a lehető legamatőrebb dolog a világon! De én szeretem az édes teát! Ez ilyen nagyon észak-karolinai dolog, viszont az utolsó két mérföldön szó szerint haldokoltam. Soha többé nem fogom ezt csinálni. Ha össze tudnék hozni még egy évnyi jó edzést és egészséges maradok, akkor fogalmam sincs, mire lehetek képes, mert még nem volt ilyen. És ez az egyik legizgalmasabb dolog számomra. Úgy érzem, mintha még mindig az első profi évemben lennék, mert egészen mostanáig nem jöttem rá igazából semmire.”
És még egy gyöngyszem a Twitteréről: "A nyújtás alapvető fontosságú része az edzéseimnek, amit természetesen nagyon komolyan veszek. Majdnem annyira komolyan, mint a pózerkedést..."
Andrew 36. lett a mezei futó világbajnokságon pár napja, és ha minden jól megy, Rotterdamban fut legközelebb maratont, ahol 2:10 alatti időt tervez. Én szurkolok neki.
---
Rekordok, rekordok
Ahogy ébredezik a futóélet, illetve zajlik a fedett pályás szezon, egyre-másra találkozni hajmeresztő eredményekkel (pl. 40 éves világcsúcs megdöntése és hasonlók, boldog-boldogtalan 4 perc alatti mérföldeket fut), ezekről máshol bőven hallani, de egy dolgot mégis kiemelnék, elvégre a két szakállas maratoni magyar csúcs közül az egyiket megborotválták: Szabó Nóra 25 másodperccel megjavította a női maraton magyar rekordját Sevillában. Laikusként ez egy igen összeszedett és egyenletes futásnak tűnik, a táv felétől szinte érzékelhetetlen lassulással, majd egy pici hajrával. (Remélem, nekem ebben az életben egyszer valamikor sikerül futnom valami hasonlóan egyenletes 42k-t.) Elvileg nem a csúcsdöntés volt a cél, bár én nem tudom, mennyire tervezhető pontosan, hogy valami 2:28:00 alatt legyen inkább, mint 2:28:50 alatt (másrészt ha az előbbi a belőtt, akkor bizony cél a csúcsdöntés is 😊). A lényeg, hogy szívből gratulálunk! Mindig is imádtam történelmi időkben élni, főleg ha nem katasztrófák történnek éppen. A versenyen egyébként 25 hazánklánya és fia indult, ebből 23-an célba is értek, 2:18 (Csere Gáspár) és 5:47 közötti idővel.
Az új női magyar maratoni csúcs részidői (forrás: https://www.zurichmaratonsevilla.es/zms-clasificaciones-2023)
És ha már magyar vonatkozású maraton hírek, íme a nyári atlétikai VB maratonjának útvonala. BSI-s versenyek régi motorosai számára igazán nosztalgikus élményt nyújt, ráadásul a négy kör azt is jelenti, hogy 8-10-szer is meg lehet csodálni a világ krémjét, plusz remélhetőleg az új magyar csúcstartót is. Egyébként nem lenne rossz hírverés (bár lehet, terveznek ilyet), ha ugyanezen a pályán földi halandóknak is szerveznének versenyt valamikor a nyáron, vagy a VB-környékén...
---
Idézőjelben
Az egyik általam követett blognak, a Cultural Study-nak nagyjából csak annyi köze van a futáshoz, hogy Anne Helen, a szerzője is fut (legalábbis az alábbi idézet forrásaként szolgáló bejegyzésben egy 16 mérföldes futást említ). Ennek ellenére talán nem haszontalan ezt a gondolatot kiemelni, van némi kapcsolata a futás beillesztéséhez az életünkbe. Még akkor is, ha az ilyen, és hasonló eszmefuttatások kapcsán mindig megszólal bennem a kisördög, hogy vajon egy Békés Vármegyében élő ács, vagy egy Afrikában pár dollárért a mesterséges intelligenciát tanító képeket címkéző ember számára vajon mennyire megvalósítható...
(...) Csak arra kell figyelnem, hogy ne vállaljak több munkát, mint amennyit össze tudok egyeztetni az életem többi részével. A munka számít. A munka fontos. A munka csodálatos. De a munka nem elég.
Évekbe telt, mire ezt megértettem. A teljes élet csodálatos dolog. De amikor annyira teljes (és tele) lesz, hogy állandóan az összeomlástól félsz, akkor el kell engedned vagy le kell tenned valamit abból, amit csinálsz. A legtöbbünk számára azokat a dolgokat a legkönnyebb elengedni, amik saját magunknak legértékesebbek - mert ezek elengedése látszólag mindössze téged és csakis téged érint. Egy hobbi, egy egyéni cél, egy könyvklub, egy séta, egy szundikálás, mind oly könnyen feláldozható. De ezek azok a dolgok, amelyek lehetővé teszik a mindennapi gondok és feladatok súlyának cipelését. Ezek jelentik az ellensúlyt. Létfontosságúak. Azt a könnyedséget, amivel lemondhatunk róluk, nem szabad összetévesztenünk az eldobhatósággal.
Hajnali futás a Zobor-hegyre, egy munkaügyi kirándulás ellopott idejében...
---
Mínuszos hírek
Hihetetlen számomra, de jelmezben szaladgálással random módon szinte mindig be lehet kerülni "a" médiába. Azért ehhez a többé-kevésbé beöltözött Sallynek hét nap alatt, hét kontinensen kellett teljesítenie hét darab maratoni távot. Mondjuk ez a World Marathon Challenge elég furcsa valaminek tűnik, és mindössze 40 000 EUR a nevezés. Tényleg megszaladtak a futóversenyek árai mostanság.
---
Zatopek vs Bütyök
Végül egy kis archív cikk/videó, én nagyon szeretem az ilyesmit. Emil Zatopek Kovács József ellen, egy magyar-csehszlovák atlétikai versenyen, harmincezer ember előtt (...).
---
Ez volt A nyári futás hangja első kiadása. Remélem, legalább fele annyira tetszett, mint amennyire én élveztem összerakni. A második szám várhatóan két hét múlva érkezik, szerintem teljesen másmilyen lesz. Ha bármilyen vélemény, javaslat felmerül, ne habozzon megírni nekem. Ha a Postcard úgy működik, ahogy gondolom, elég erre a levélre válaszolni.
