Úgy tűnik, nem lett egyslágeres hírlevél A nyári futás hangja, elvégre elkészült a második szám is. Kísérletezem néhány újabb dologgal, illetve próbálok javítani néhány hibát, amennyire ezt a Postcard szerkesztője és a próba-szerencse lehetővé teszi. Továbbra is szívesen fogadok bármilyen visszajelzést, amíg ezek megérkeznek, addig jó futáshoz szól a hírlevél, fogyasszák felelősséggel!
--
Mindenki norvég akar lenni
A norvég sportolók, és kiemelten az állóképességi atléták sikert sikerre halmoznak az utóbbi időben, különösen az enyhén rocksztár Jakob Ingebrigtsenre (akinek két testvére szintén olimpiát megjárt futó, korábbi edzőjük pedig az édesapjuk) jut a reflektorfényből, a személyisége és eredményei mellett az edzésmódszerei is méltán tartanak számot a közérdeklődésre. Számos cikk jelent meg már meg ez utóbbiról, a "norvég módszer" témában, most az International Journal of Environmental Research and Public Health egy futással foglalkozó tematikus szekciójában publikáltak egy átfogó írást, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. (A tanulmány társszerzője egyébként Marius Bakken, a nullás évek norvég elit középtávfutója, a rendszer alapjainak kikísérletezője, aki, ha jól érzékelem, mostanában kisebbfajta háborúban áll Ingebrigtsen papával a kreditekért, ez a cikk sem teljesen mentes az ilyen felhangoktól.) A tanulmányt nem azért ajánlom, mert valami hihetetlen titokra derülne fény belőle, a rejtélyes formulára, amitől bárki azonnal megtáltosodik (ez már csak azért sem lehetséges, mert a rendszer egyik alapeleme, amolyan beugrója heti 150-160k könnyű futás (lásd a lentebbi képen szereplő mintahéten a sok Z1-es penzumot), sőt eredetileg a magaslati edzést is belevette Bakken). Éppen ellenkezőleg. Ennyire töményen leírva és szépen lehivatkozva még nem nagyon találkoztam az edzéselmélet (történeti) alapjainak összefoglalásával, gyakorlatilag minden benne van, ami megfelelő rotációban a futómagazinok és az edzői tartalommarketing eszköztárának 80-90 százalékát adja, vagyis amivel teljesen amatőröknek sem árt néha tisztában lenni (mondom ezt úgy, hogy nagyon sokáig fütyültem az ilyen alapvetésekre, rejtélyes módon ezalatt az idő alatt elég sokat voltam sérült). A módszer lényege a tempófutások (küszöb,ésatöbbi idevágó elnevezés) intenzitásának precíziós beállításában rejlik, amit a laktátszint folyamatos mérésével érnek el. Tehát nem pulzus, vagy idő, vagy táv alapján van kiírva ez a legjobban fejlesztő edzéstípus, hanem a szervezetre gyakorolt, aktuális hatás mentén. Az egésznek a célja, hogy ne terheljék véletlenül sem túl a versenylovakat, mert ebben a tartományban akár 5-10 másodperccel gyorsabb ezres tempó is sokszorosára növelheti a regenerációs időt. Ha viszont jól van belőve az intenzitás, akkor két ilyen edzés is begyömöszölhető a napba (ezt segíti, hogy a tempófutás fel van osztva intervallumokra minden esetben, ami segít a kívánt intenzitási szintet tartani, és nem annyira brutális). A "titok" tehát egy kvázi sebészi pontosságú beavatkozás annak érdekében, hogy adott tartományban többet lehessen edzeni. Mielőtt tehát valaki elkezdene dupla tempófutásokat csinálni Jakob módra, ajánlott a puzzle többi részét is a helyére illeszteni - és beszerezni egy mobil labort (abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy minden edzésen minden egyes intervallum után méricskélnének, de biztos nagyon-nagyon sűrűn - gondolom, hamarosan lesz valami implantátum, ami ezt megoldja). Egyébként pedig olyan forradalmi dolgok potyognak ki ebből egy átlagos hobbifutó számára, mint a legyenek a könnyű futásaid valóban könnyűek, nagyon fontos a regeneráció, minden rendszert érdemes megdolgozni, vagy ne told túl a feladatos edzést...
Ugyanebben a tematikus blokkban bukkantam egy másik, rendkívül szórakoztató tanulmányra, amiben összesen 7 (!!!) fős mintán (5 fő kontroll csoport, tehát összesen 12 futónyúl), azzal kísérleteztek leleményes tudósok, hogy a jól kiválasztott ütemű zene szisztematikus, hat hétig történő, edzés közbeni adagolásával (értsd: 10 százalékkal magasabb BPM annál, mint amit az alanyoknál eredetileg, a kísérlet előtt megszokottnak mértek) emelhető-e lépésszám futás közben. Én ugyan némileg ódzkodom azoktól a statisztikai mutatványoktól, ahol a mintasokaság (...) tucatnyi, de a számok nem hazudnak, szignifikáns módon emelkedett a lépésgyakoriság a beavatkozással elért hét fő esetében. Az eredmény ugyan felvet néhány kisebb kérdést (pl. mit is jelent ez az egész, meddig tart a hatás, hogyan változott az alanyok biomechanikája, ha egyáltalán), de a fontos az az, hogy a kísérletben részt vevők zenei ízlését tiszteletben tartották. Hogy ne csak pikírtkedjek: van egy irodalmi áttekintő rész a zenehallgatás sportolásra gyakorolt pozitív hatásairól, ami elég erős így összegyűjtve.
--
Geta Life
Takanobu Minoshima japán futótársunk a geta nevű lábbeliben futotta le az Osaka Marathont, ráadásul ahhoz képest, amennyire ez a saruszerű, emeletes tákolmány alkalmatlannak tűnik a feladatra, még az ideje sem lett rossz: 3:28:11 alatt sikerült végigtipegnie a távot. Néhány, a Facebook profilján elérhető videó alapján a funkcionális lábbeli tökéletes lehet olyanoknak, akik szeretnék emelni a lépésszámukat (reméljük, élelmes kutatók ezt is vizsgálják majd, akár zenével párosítva). Azt mondjuk nem tudom, hogy egyszerűbb-e a getán egyáltalán megmaradni, mint megtanulni anélkül többet lépni... Emberünk egyébként szép tradíciót nevelgetett a fapapucsban szaladgálásból, számos maratont teljesített már így, sőt, egyes beszámolók szerint egy 100k-s ultrát szintén végigkopogott 13 óra 45 perc alatt. Minoshima szan 2014-ben három órán belül futotta a maratont, vélhetően ezután döntött úgy, igen helyesen, hogy a negyvenhez közeledve nincs tovább értelme ennél jobb időket hajszolni, inkább jöjjön a "szórakozás". A geta mellett amúgy néha elég vad sminkekben/álarcokban tűnik fel. Ha maraton szervező lennék, biztos meghívnám a versenyemre, talán azzal a kínai sporttárssal egyetemben, aki pár hete a láncdohányosnak öltözéssel érdemelt ki két napnyi népszerűséget. Mivel ő is hasonló időre képes, remek közös fotókat lehetne készíteni róluk a pálya minden látványos pontján, amelyek markertingértéke felbecsülhetetlen...
